2. rész - A "félresikerült" randi

2. fejezet – A (félresikerült) randi

Eljött az idő… Indulnom kell… Megkértem Lou –t, hogy vigyen el. Azt mondta, hogy most éppen
répát fog venni, ami ellenkező irányba van, de ha nagyon kell, akkor elvisz.

Erre azt mondtam:
- Bocsi Lou, de most nagyon kéne. Ez fontos!
- Okés, okés akkor elviszlek, de jössz egyel!! – mondta, a végét pedig bárgyú mosollyal
nyugtázta.
- Oké, akkor menjünk. Jó ez a ru… - akkor jutott eszembe, hogy ő egy híresség!! – Vagyis vedd
föl a pulcsit meg a szemüveget, és húzás!!
- Jó, haver! Nyugi! – és a kezét a vállamra tette.
- Ok, de akkor menj már!
- Jó, indulok is!!
Azzal elindult az emeletre. 2 perccel később visszajött, és már „jó” ruhába volt.
- Na, pattanj a kocsiba! – mondta, miközben egy répát evett.
- Ok, de minek veszel répát, ha már van itthon?
- Azért, mert 3 csomag nem elég! - mondta úgy, mintha ezt tudnom kéne.
- Jézus… - itt mindketten nevettünk.
- Akkor tényleg menjünk, mert 18:24 van, és nincs olyan közel a Bedford st!
- Oké! Kérésed parancs számomra! – és a fejemhez vágtam a kezem, mint egy katona. :D :D Itt
is nevettünk.
Azzal a kocsi felé vettem az irányt. Lou utánam jött, csak még felkapott egy répát.

18:27-kor
- Ott vagyunk már? – kérdeztem mint Szamár a Shrek –ből.
- Nem! Még mindig nem! – válaszolta „idegesen” Louis.
- Ajj… Nem hi… - itt megálltam, mert jött egy üzim. Megnéztem, és lemerevedtem. Ez állt
benne:
Szia! Bocsi, de még itt ülök az orvosnál, mert a kutyámnak oltást kell adni, és nem nagyon
tűri a blöki. Bocsi, de legkorábban háromnegyed 9 –kor érek oda, mert az állatorvos London
másik felén van. Sajnálom, ezer bocsi, holnap bepótoljuk, akár reggel 3 –kor is ígérem,
megyek!! Szia, Alicia.

Lou látta, hogy nagyon szomorú vagyok, és ezt kérdezte:
- Na? Mi van Niall? Mi történt? – kérdezte Louis, amire nem tudtam válaszolni.
- Na??? Mi van már??? Haver??? Amúgy itt vagyunk. Szállj ki! – erre sem reagáltam.
- Mi van már??? – és kitépte a telefont a kezemből. Miután elolvasta, ezt mondta: - Oo,
sajnálom! Majd holnap, hisz megígérte.
- Ookkkééjjj de megghaerte… Biztuos nemnfh jönnfg holnaaaaaapo semmé… - Jézus, most
mit mondtam? Én hülye… Louis megfulladt a röhögéstől. De szerencsére észbe kaptam, és ki
tudtam mondani: - Vagyis, oké, de megígérte… Biztos nem jön holnap sem…
- Jajj,, haa-aaver. Dee-eehogynem!! :D :D – mondta még mindig nevetve. Áhh, nem… Ez enyhe
kifejezés… Inkább röfögve. :D
- Ok... – válaszoltam nagyon bőbeszédűen.